Tréning
A Egy kalap alatt wikiből
Tartalomjegyzék |
Tréningek
"Tréning"-eléssel, a növények alakjának formázásával szabályozható a magasságuk, a lombozat formája, a virágzó csúcsok száma, és a növények hely és fény kihasználása is javítható.
A módszerek nagy része arra épül, hogy mindig a legmagasabban lévő hajtások nőnek a legjobban. Ezekben gyűlnek össze azok a növekedést serkentő hormonok (főleg auxinok), amik egyúttal akadályozzák a lentebb lévő hajtások fejlődését is, ezért nő mindig a legmagasabban lévő hajtás a legjobban.
Ha több hajtás is azonos magasságba kerül, a növekedést serkentő hormon egyenlő arányban megoszlik közöttük, így mindegyik egyszerre, egy ütemben fog fejlődni tehát nem egy, hanem több vezércsúcs lesz. Emiatt a növény is alacsonyabb marad, hisz a növekedésre fordított energia nem egyetlen főág, hanem egyszerre több oldalág fejlesztésére kell hogy forduljon.
Egy növény leggyakrabban felülről, egy pontból kapja a megvilágítást. Mivel azok a virágok fejlődhetnek a legjobban, amiket a legerősebb megvilágítást kapják (közel vannak a lámpához, nincsenek árnyékolva levelek vagy ágak által), előnyösebb a bokros, széles megjelenés a függőleges karácsonyfa formával szemben.
A szabad ég alatt mindenképp előnyösebb a bokros alkat nemcsak a rejtés, hanem a fényhasznosítás és a bugák száma miatt is, hiszen minél jobban el van terülve egy növény vízszintesen. azaz minél terebélyesebb, annál nagyobb felületét érheti a nap fénye és annál kevésbé árnyékolja saját magát is, így sokkal nagyobbra nőhet.
Bent, lámpa alatt egy szokásos karácsonyfa formájú növény esetében az alsó bugák túl távol esnek a fényforrástól, hiszen a növény legteteje van épp optimális távolságra ahhoz, hogy a lehető legerősebb fényt kapja anélkül, hogy megégne. A gyenge fény miatt az alacsonyan lévő oldalhajtásokon nem képes olyan nagy és tömör virágzat fejlődni, mint egy lámpához közelin, ha viszont az összes virágzó csúcs ugyanolyan távol van a lámpától, mind nagyjából egyformán, és jól fog fejlődni.
A magas hozam eléréséhez fontos, hogy a növények összes buga képzésre alkalmas része megfelelő megvilágítást kapjon.
Ezt tréninggel lehet elérni.
Metszés
A metszés egy hajtás eltávolítását, levágását jelenti. Egy hajtás eltávolítása után mindig a soron következő legmagasabban lévő hajtás veszi át a vezér szerepet.
Valamilyen szinten minden metszés stresszel és a növekedés lassulásával jár hiszen a sebnek be kell gyógyulni, és a levágott ágrész fejlesztésére fordított energiák is kárba vesznek.
A metszésekkel érdemes várni legalább a 4 levélpár kialakulásáig, és a virágzási szakaszban már nem ildomos vágni, maximum olyan alsó ágakat/leveleket amik nem kapnak fényt, de ezeket is a lehető leghamarabb.
Toppolás
 |  |
A főszár végén, a növény legtetején lévő hajtást vezércsúcsnak is nevezik, mivel mindig ez a hajtás fejlődik legjobban a többihez képest. Normális esetben egyetlen vezércsúcs van a fő száron a növény legtetején, ez mindig egyenesen a fény felé fejlődik. Főleg ez a jelenség okozza a kender jellegzetes "karácsonyfa" formáját.
Ha az eredeti vezérhajtást eltávolítjuk, a növény legmagasabb hajtása a soron következő levélhónaljakban lévő hajtások lesznek, ezekből már kettő van, így már nem egy, hanem két vezércsúcsot kapunk. Ez egy "V" elágazást fog képezni a főszáron, tehát egy "Y" alakú növényt kapunk.
- Összefoglalva
- (+) Gyors, feltűnés nélküli beavatkozás, megtöri a jellegzetes karácsonyfa formát, bokrosabb, terebélyes növény kapható.
- (-) Az elvesztett csúcs, és keletkező sebhely gyógyítása energiába kerül.
FIM
 |
Az elnevezés a "Fuck I missed" szavainak kezdőbetűiből származik, ami a módszer elterjesztőjének a száján szaladt ki, amikor toppolás közben elvétette a vezérhajtást és csak részben sikerült eltávolítania. Emiatt nem két elágazást kapott mint normális esetben a toppolásnál, hanem 4-et de akár 8 is lehet.
Előnye hogy egyetlen beavatkozással több elágazás is nyerhető, és a növény mérete is alacsonyabb marad, hiszen egy helyett több főcsúcs fejlesztésével kell foglalkoznia egyszerre.
 |  |  |  |
- Összefoglalva
- (+) Gyors, feltűnés mentes, több oldalág is nyerhető egyetlen beavatkozással.
- (-) Kiszámíthatatlan a keletkező elágazások száma.
Lekötözés, hajlítás
|  |  |  |
A lekötözés vagy hajlítás is arra épül, hogy egy csúcsot egy másik alá hajlítva, és pl egy egy dróttal ott tartva a felső fog fejlődni.
Előnye hogy nincs ágveszteség mint egy metszésnél, és a növény formája jól befolyásolható, hiszen minden ágat külön külön lehet alakítani, egy dróttal/madzaggal lekötni, esetleg lesúlyozni. Hátránya hogy elég macerás több növénynél már kivitelezhetetlen, viszont néhány növénnyel jól ki lehet töltetni a teret és magasság is a lehető legalacsonyabb lehet.
LST
 |  |  |  |  |
Az LST azaz "Low Stress Training" a lekötözésekkel mahinál a legjobb helykihasználás és a növény alacsonyan tartása érdekében. A fő szárat lehet például spirális alakban tekerni.
- Összefoglalva
- (+) Nincs ágveszteség, ezzel a módszerrel lehet a legalacsonyabban tartani egy növény méretét.
- (-) A kötözés macerás, sok munkát igényel és feltűnő lehet gerilla ültetvénynél.
Super cropping
Egy ág egyszerű meghajlításával is el lehet érni hogy a soron következő hajtások magasabbra kerüljenek, ezáltal egy időre átvehessék a vezér szerepet. Ahhoz hogy az ág úgy is maradjon, meg kell törni egy kicsit. Ez nem annyira drasztikus beavatkozás mint egy metszés, bár az ág sérül és a gyógyulásához szükség lesz némi energiára, a gyógyult szövetrész vastagabb és erősebb lesz mint volt, több tápanyag szállítására lesz alkalmas úgyhogy később ebből még előny is válhat.
A megtört szár hamar begyógyul és felegyenesedik, de eközben az alatta lévő hajtás is domináns szerephez juthat, egy kis szerencsével épp elegendő időre ahhoz, hogy végül nagyjából egyforma magasra kerüljön a két csúcs. Az eredmény mindenképpen egy bokrosabb, alacsonyabb növény lesz.
Előnye hogy gyorsan kivitelezhető és nem jár feltűnéssel, mivel nem igényel kötelet vagy drótot a lekötözéshez, ezért gerilla ültetvényeknél jó módszer lehet. És nincsen ágveszteség sem, mint a metszésnél lenne. Hátránya hogy energiát kell átcsoportosítani a gyógyuláshoz, és kint a megtört ágak egy eső vagy vihar hatására a földhöz érhetnek, tovább sérülhetnek, penészedhetnek.
Van aki a sorozatos visszametszéseket, vagy a szár gyakori megsértésével elért szárnagyobbodást érti supercropping alatt.
- Összefoglalva
- (+) Gyors, feltűnés mentes, ágveszteség nélküli bokrosításra kiváló módszer, főleg kintre
- (-) A sérült ágakat kártevők támadhatják, vagy vihar károsíthatja tovább.
 |  |  |  |
Scrog
| ||
A növények felé hálót helyezve, és a főszárat mindíg a háló alatt vezetve a lombkoronát egy adott magasságban lehet tartani. A fő és mellékágakkal szép lassan be lehet futtatni az egész hálót, ílyenkor ezen a szinten olyan sűrűvé vállhatnak a levelek, hogy az alattuk lévő hajtások már alig jutnak fényhez ezért fejlődésük visszamarad.A háló alatti részeket gyakran le is csupaszítják, hiszen a lényeg a háló feletti buga tenger fejelsztése lesz.
Még a háló alatt érdemes "top"-polni, "supercrop"-olni vagy "fim"melni, mert több fő szárat könnyebb lesz elosztani a háló alatt és a bugák is sűrűbben fejlődhetnek. Akkor érdemes virágoztatni ha a lombkorona már besűrűsödött és a háló (gyakran vékony drótháló vagy ritkán kötél vagy műanyag) minden lyukában van legalább egy hajtás, vagy a háló nagy része már be lett futtatva.
Ezekből a hajtásokból nőnek majd a bugák, nagyjából egyenletesen, a lámpa alatt általában tömörebbre és nagyobbra, míg a széleken, ahová a lámpa fénye nem világít olyan erősen, nyúlánkabb virágok fejlődhetnek.
Az összes fényt a háló feletti részek hasznosíthatják, ami szinte teljes egészében a buga képzésre fordulhat, nem úgy mint normális esetben, amikor az alsó ágakon lévő szellősebb, kevésbé potens bugák fejlődésére is pocsékba megy az energia.
Alacsony belmagasságnál lehet nagyon hasznos ez a módszer.
Kevés tőszámmal is el lehet érni a háló befuttatását, ezzel a megvilágított felület optimális kihasználását, ami együtt jár a magas hozammal. Így egy-két növénnyel is ki lehet tölteni egy nagyobb területet. Ezt viszont csak hosszú vegetatív szakasz mellett lehet elérni, hiszen több idő kell hozzá hogy néhány növény megfelelő nagyságúra fejlődjön. A hozam a tőszámhoz képest nagy lesz, viszont a hosszú vegetatív szakasz miatt mégsem gazdaságos a módszer, hiszen ugyanannyi idő alatt több tővel és rövid vegetatív szakaszokkal dolgozva két kör is le mehetett volna.
Nagyobb tőszámnál a háló veszíthet szerepéből, hiszen a sűrűn ültetett növények nélküle is összefüggő lombtakarót alkothatnak.
Pontos számokat és időrendet nehéz lenne összeállítani, mivel nagyrészt az adott körülményektől és a fajtától függenek, mindenesetre félúton a háló és a föld között szokás toppolni vagy fimmelni, de persze ez el is hagyható. A virágzást akkor szokás beindítani amikor a háló 40-80 százaléka be lett fonva, és ez idő tájt lehet megszabadítani a háló alatt rekedt szárrészt is a feleslegessé vált növényi részektől, hogy minden energia a bugák fejlesztésére fordulhasson.
A penészre fokozottan figyelni kell hiszen a sűrűn egymás mellett lévő bugák és levelek nehezebben száradnak, úgyhogy a szellőztetésre is nagyobb gondot kell fordítani.
- Összefoglalva
- (+) Magas hozam / növény érhető el, viszonylag kevés munka mellett. Alacsony helységekben ideális.
- (-) Kevés tőszám mellett viszonylag hosszú a veg szakasz, és penész veszélye is nagyobb lehet.
SOG
Sea Of Green
Több kisebb méretű, szorosan egymás mellett lévő növény hatékonyabban képes lefedni egy területet, nincs közöttük rés, a fény nagy része a szorosan egymás mellett lévő bugákra, és nem a padlóra vagy az alsó hajtásokra vetül mint ritkább vetésnél. Mivel kis növényekkel dolgozunk nem szükséges hosszú veg szakasz, rövidebb a tenyészidő, és bár a növényenkénti hozam kevés lesz, mégis ez az egyik leggazdaságosabb és legjobb hozamot produkáló módszer. Akár 5-7 szüret is megejthető évente.
A magokról indított egyedek növekedési ritmusa és megjelenése között is eltérés lehet, ami miatt az egyik túlnőheti / beárnyékolhatja a másikat annak lemaradását okozva. Ha a lombtakaró nem egyenletes az a hozam rovására mehet, ezért jobb klónokkal kezdeni, ezek egyforma körülmények között szinte egy növényként viselkednek.
Példaként egy 120*120 cm-es helyen, kb. 20 klón, a levágásuk után 2 hétig vannak fénycsövek alatt, aztán 8-at virágzanak, kb. 80-90 centin végeznek.
Ezzel a módszerrel könnyen össze lehet hozni egy folyamatos, 2 hetente történő szüretet.
Minimum két hely kell hozzá, a két kamrás szekrényhez hasonlóan, egyik helyen anyanövények és klónjaik vegetálnak, másik helyen a virágzás folyik.
A virágzó részlegbe a példa kedvéért 20 növény férjen el egyszerre. Az anyákról két hetente minimum 5 db klónt kell vágni, ezek ugyan ebben a helységben 2 hetet töltenek még el gyökereztetés céljából. A két hét elteltével az 5 db meggyökeresedett klón mehet a virágoztató helységbe, ezzel egy időben az anyákról megint 5 db klónt kell levágni és elindítani a gyökerezést. Ezt az időrendet folytatva két hetente mindig egy újabb csoport kerül a virágoztatóba, ahonnan a 8 hete ott lévő legöregebb csoport kikerül hiszen beérett (ha 8 hét a beérési ideje.)
- Összefoglalva
- (+) A legnagyobb hozamot ez a módszer produkálja adott területre és időszakra vetítve.
- (-) A nagy tőszám miatt a törvény szigorúbban büntethet, nagyobb a penész veszélye.
| Ennyit ér: |
