Virágzás
A Egy kalap alatt wikiből
Tartalomjegyzék |
A virágzási szakasz
A kender kétlaki növény, ami azt jelenti hogy a porzós és a termős virágok külön egyedeken vannak, más szóval vannak fiú és vannak lány növények is, de előfordulnak egylaki fajták, amiknél a lány és fiú virágok ugyanazon a növényen foglalnak helyet.
A növényekben zajló életfolyamatok nagy része a fénytől függ, aminek intenzitását, hullámhosszát, a megvilágítás időtartamát "fotoreceptorok" segítségével érzékeli. A fitokróm rendszerben részt vevő anyagok is ilyen fotoreceptorok, többek között a virágzás beindításáért felelősek. A fitokróm két féle formában van jelen : az egyiknek nincs élettani hatása(P660), a másiknak többek között a virágzás beindításában van szerepe(P730). Fény hatására (főleg a vörös tartomány hatására) inaktív(P660) formából
átalakul aktív (P730) formába. Éjszaka pedig spontán visszaalakul az aktív formából (P730) inaktív (P660) formába de a virágzás beindítását nem csak ez a jelenség befolyásolja, a folyamat még mindig nem ismert teljes egészében.
Fotoperiódus
A természetben a virágzás ősszel indul be, ahogy a nappali szakaszok egyre rövidülnek. A nap egyre alacsonyabban jár a horizonton, fényének beesési szöge egyre kisebb szöget zár be az északi féltekével, emiatt a fénysugár egyre hosszabb utat kényszerül megtenni a légkörön keresztül, ami megtöri, megszűri és tompítja is valamelyest, és színe is egyre pirosabbnak tűnik. A pirosnak érzékelt hullámhossz tartományokban sugárzó fénnyel megvilágítva a növények -így a kender is- hamarabb virágozhat(?), de nem ez a fő ok amiért a virágzás folyamata beindul.
A kender rövid nappalos növény, azaz a nappali(megvilágított) szakaszok hosszának le kell csökkennie egy kritikus szintre ahhoz, hogy a virágzás beinduljon. Ez a kender termesztésénél a gyakorlatban 12-13 órányi napi megvilágítást jelent. Mivel a földön általában minden föld feletti élőlény a 24 órás ciklusokhoz szokott, a 12 órás világossághoz 12 óra sötét párosul, ezt hívják 12/12-nek, ez az általánosan bevett fényciklus amit benti termesztésnél a kender kivirágoztatására használnak. 12/12-re váltás után 1-2 héttel már láthatóvá válnak a virágzási szakasszal járó folyamatok első jelei.
A virágzás beindulásával a növény fizikai és kémiai változásokon esik át,
- - a szár megnyúlik
- - a levélkék(levélujjak) száma minden elkövetkezendő elágazás levelein kevesebb lesz
- - az elágazások aszimmetrikussá válnak
- - a magas nitrogénszükséglettel járó folyamatok lassulnak, a nitrogén felvétel csökken
- - a foszfor és kálium szükséglettel járó virágfejlesztés beindul, a folyamat vége felé lelassul
- - a cannabinoid termelés előbb lelassul majd később felgyorsul, a szint jelentősen megemelkedik.
A hirtelen fényperiódus váltás miatt csökken a megvilágított órák száma, a növény emiatt ugyanúgy reagál mintha kevés fény érné, megnyúlik. Ez a "megugrás" természetes és néha váratlanul nagy (1-2 hét alatt több mint fél méter is lehet), szerencsére pár hét múlva megáll és a bugák felhizlalása következhet.
A nyúlást, ha valaki igényli, vissza lehet fogni valamennyivel, a legjobb erre egy újabb lámpa beszerelése, ami sokkal tömörebb bugákat is eredményez ráadásképpen. A sokkolás, a felső szárrész összenyomása, szétdörzsölése is csökkentheti valamelyest, de ez valószínűleg a hozam rovására is megy. De a különböző tréningek is jó megoldást jelenthetnek.
A fokozatos átállással - naponta fél, esetleg 1 órával csökkentve a világos órák számát míg el nem éri a 12-őt - a nyúlás mértéke is csökkenthető, viszont több időbe telik majd, mire a növény reagál és ténylegesen virágozni kezd.
Az érés folyamatát fel lehet gyorsítani a fényperiódusok fokozatos tovább csökkentésével, tehát a 12/12-t elérve, majd tovább csökkentve 10/14, vagy akár 8/16-ra a növény hamarabb beérik, de a hozam is jóval kevesebb lesz mint 12/12-ben lett volna, ez a módszer inkább magképzésnél lehet hasznos.
Teendők
A termesztő ilyenkor a - nagyrészt nitrogént tartalmazó -, vegetatív szakaszra való tápszerét lecseréli virágzáshoz való, magas foszfor és kálium tartalmúra(pl N-P-K = 5-50-17, vagy 10-20-10, vagy 15-30-15 több virágzáshoz való táp), vigyáz hogy a fotoperiódusokban ne következzen be hirtelen változás, például áramszünet, meghibásodott lámpa vagy rossz időkapcsoló miatt, ugyanis ezek sokkolhatják, és hermafrodita hajlamokat válthatnak ki a növényből. A talaj vagy közeg átmosásával kimoshatók a vegetatív szakasz alatt felgyülemlett sók és a felesleges tápanyagok, és a többlet nitrogén. Ellentmondásosak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a nagyobb levelek eltávolítása - amik a virágok felé tartó fény útját állják - hasznos vagy inkább káros-e, mindenesetre ha egy levél 50%-a valamiért sérült, elhalt vagy beteg, érdemes leszedni. Átálláskor, de ez előtt is valószínűleg érdemes leszedni azokat az alsó, takarásban lévő ágakat, leveleket, amik nem kapnak elég fényt, hogy a növény a virágzás folyamata alatt a már meglévő, lámpához közeli virágok fejlesztésére fordítsa minden energiáját.
A virágzásra való hajlam többek között a növény biológiai korától is függ. Egy anyanövényről levágott klón biológiailag ugyanolyan érett (gyk. egy korú) mint az anyja, ezért készségesebben kivirágzik mint egy magról indított hasonló méretű palánta. A magról nevelt növényeknek megvan az a minimális elágazás(nódusz) számuk amit a vegetatív szakaszban el kell érniük mielőtt virágba boríthatók. Azaz egy magról nevelt növényen ki kel alakulnia egy bizonyos számú levélpárnak mire kivirágoztathatóvá válna, ez a szám fajtától függően is változik. Azt az elágazást ahol a virágzás beindul és a levélpárok attól a nódusztól felfelé már aszimmetrikusan nőnek GV pontnak nevezik.
Ezeknek a tulajdonságoknak kinti termesztésnél, előnevelésnél van jelentősségük.
Természetes körülmények között a porzós/termős egyedek aránya 1:1 (10 magból 5 fiú, 5 lány lesz), de ha már legalább 400 növényt számolunk az arány 100:107-113 a termősök javára, ez ingadozhat fajtától függően. Egy fajtán belül ez az arány meglehetősen állandó és nem lehet rajta változtatni mesterséges úton sőt szelekció útján sem (kt37.old). Önmegtermékenyítéssel vagy kétlaki termőst keresztezve egylaki porzóssal létrehozható nagyrészt termős egyedekből álló F1 generáció, ezek egy kis része viszont mindig porzós vagy hermafrodita lesz.
Porzós
(fiú, hím, ♂)
A porzós növények általában pár nappal hamarabb virágzanak ki, gyorsabban fejlődnek és magasabbra nőnek mint a lányok, alakjuk nyúlánkabb és a virágzást is hamarabb befejezik. Ha valaki már ismeri a fajtát amivel dolgozik, egész nagy valószínűséggel meg tudja mondani még a korai vegetatív szakaszban pusztán a külső alapján, hogy a növény fiú lesz-e vagy lány.
Azok a növények amik gyorsabban fejlődnek és nagyobbra nőnek/nyúlnak mint a többi általában porzósak lesznek, persze akadhatnak kivételek.
Botanika
A porzós (hím-) virágzattulajdonképpen bogernyős fürt. A hím (porzós) virágok a virágzati fő-tengely levélhónaljából kiindulva a virágzati oldalágakon helyezkednek el. A hímvirágnak 5 lepellevélből álló virágtakarója van, amely 5 porzót fog körül. A lepellevelek sárgászöld színűek, kb. 5 mm hosszú képletek. A portokok megnyúlt hasáb alakúak, éretlen állapotban sárgászöldek, éretten élénksárga színűek. A portokok rövid porzószálon függnek. A kinyílt hím virágok felülnézetben csillagalakúak.
Elővirágzás
A fiúk az ültetéstől számítva már 6-8 hetes korukban megmutatják nemüket 18 órás megvilágítás alatt, de ez ettől jóval hamarabb is előfordulhat. Elővirágaik többnyire a 4.-5. elágazásnál (nódusz), a levélhónaljakban, a pálha levelek (stipula) mögött jelennek meg, ezek azonban ritkán fejlődnek tovább a annyira hogy beérjenek. Ha azonban hosszúra nyúlik a vegetációs szakasz még az elővirágok is beérhetnek annyira, hogy kinyílva megtermékenyíthetik a környéken lévő lányokat, tehát nem kell feltétlenül 12 órás nappali ciklus ahhoz hogy egy hím nemzőképes virágokat hozzon. 24/0-ás (folyamatos megvilágításnak kitett) növények általában később hoznak elővirágokat mint a szokásos 18/6 alatt lévők.
 |  |
Virágzás
Ha egy, már elővirágzott fiú 12 órás megvilágítás alá kerül, akár 1 nap is elég lehet ahhoz hogy az elővirágok beérjenek és kinyílva elterjesszék a pollenjüket, ezért a hímeket el kell távolítani amilyen hamar csak lehet, feltéve ha nem a magok létrehozása a cél. A kitépett, kivágott hímkenderek az elraktározott tápanyagokat felhasználva még simán beérlelik virágaikat a pollentokok kinyílnak a pollen pedig a széllel messzire szállhat, ezért még az "elpusztított" fiúkkal is vigyázni kell, el lehet ásni, beáztatni vagy széttaposni hogy a virágok semmiképp ne fejlődhessenek ki.
A hímvirágok beéréséhez nem kellenek feltétlenül rövid nappalok (12/12), hosszú nappalok (pl 18/6) alatt is nemzőképes virágokat és virágport hoznak, de kevesebbet mint 12/12 alatt, ezért ha pollenképzés a cél érdemes a szokásos módon kivirágoztatni őket. Az igazi hím virágzat először a növény tetején kezd el fejlődni, majd a folyamat egyre lejjebb halad (Bócsa szerint viszont pont fordítva, alulról felfelé halad(kt, 45.old)). 2-6 hét rövid nappali megvilágítás alatt a pollentokok beérnek, kinyílnak és jelentős mennyiségű virágpor kerül a levegőbe. Egyetlen hímkender elszórt virágporának a tömege 10 és 50 g között ingadozik amivel egyébként a legnagyobb pollentermelő szántóföldi növényünk. A kender idegentermékenyülő, szélporozta növény, a méhek csak a hímkendereket keresik fel, a termőst elkerülik (kt, 45old). A virágpor száraz, liszt-szerű, virágzáskor felhőt képez, amely nagy távolságra és jelentős magasságban repül. Oroszországi kísérletek szerint a Brjanszki erdőben a kenderpollen 10 m magasságban és 10-12 km távolságra is elrepül (Djomkin és Asztachova 1952). A hím virágok a pollenszórás után 1-2 nap alatt elszáradnak. THC tartalmuk alacsony, szívásra alkalmatlanok, néha azért sütnek főznek vele.
 |  |  |  |
Termős
(termős, lány, ♀)
A termős növények a korai szakaszban általában alacsonyabbak, tömzsibbek, bokrosabbak és lassabban fejlődnek mint hím társaik, persze itt is akadhatnak kivételek, ezért érdemes megvárni míg az első bibeszálak előtűnnek, ez a legbiztosabb jele annak, hogy lánnyal van dolgunk.
Botanika
A nőnemű (termős) virágok a bogernyős füzér nővirágzatban foglalnak helyet. A virágzati oldalágak igen rövidek, azokon tömötten helyezkednek el a virágok. Emiatt megtermékenyülés után és főként éréskor a nővirágzat tömött, buzogány jellegű. A nővirágoknak ugyancsak lepellevélből álló virágtakarója van, ez azonban mindössze 1 vagy 2 csökevényes lepellevélből áll. A virágokat egy-egy murvalevél borítja. A kender murvalevele az, amely a növényben a legtöbb THC-t (tetrahydrocannabinol) tartalmazza. A termő a magházból és egy kétágú, kezdetben fehér, később bíborvörös színű bibéből áll. A bibék látható része általában 3-8 mm hosszú. A nővirágok rendkívül egyszerűek, nem feltűnőek, ezért még kis távolságból sem láthatók. Ha a nővirágok tartós pollenhiányban szenvednek, megnyúlnak és szemmel jól láthatóvá válnak.
Elővirágzás
Az elővirágzás hasonlóan folyik mint a hímeknél, a vegetatív szakaszban használt 18/6-os megvilágítás alatt egy kicsit később jelennek meg mint a fiúknál, és a lányoknál is kb a 4.-5. elágazás (nódusz) levélhónaljaiban fejlődnek ki először. 24/0 alatt valamivel tovább tart míg előbukkannak, 16/8 alatt pedig valamivel hamarabb megmutatják magukat.
 |  |  |  |
 |  |  |
Virágzás
A kender rövid nappali szakaszok alatt (12 óra nappal/12 óra sötétség) virágzásba kezd.
A fényciklusok csökkentésével érdemes várni legalább addig amíg az elővirágok láthatóvá válnak. Ha hamarabb késztetve lenne (12/12 órás megvilágítással) arra hogy kivirágozzon, az a növény számára sokkoló lehet, ami az erre hajlamos egyedekből hermafrodita hajlamokat hozhat ki, elméletben. Egy magról indított kender kb 2-3 hetesen mutatja meg a nemét ha közvetlenül az ültetés után 12/12 alá kerül. Megoszlanak a vélemények hogy mennyire hasznos vagy káros az ilyen korai virágba borítás, mindenesetre az biztos hogy rövid távon a hozam rovására megy, bár volt olyan akinek az 1watt/1gram arányt sikerült hozni így is.[1]
A virágok beérését valamelyest meg lehet siettetni a sötét szakaszok megnyújtásával (11/13, 10/14,... világos/sötét) de ez a hozam rovására fog menni.
A virágzás első 4-6 hetében a virágzat látványosan fejlődik, a fényciklusok csökkenése miatt a növény a kezdeti méretéhez képest kétszer háromszor akkorára nyúlhat. Az utolsó két hétre a növekedés lassul és a virágzat beérésére összpontosul minden energia. A sativák a főleg a főszár csúcsán képeznek tömör virágzatot (cola), az indikára jellemzőbb a bokros alkat több kisebb virágcsúccsal az oldalágak hegyén.
A virágzás a korai érésű fajtáknál kb. 6 hét, átlagosan 8-10 hét, de akár 4 hónapig is terjedhet mint a tiszta sativa - pl Thai fajtáknál.
Ha egy hím kender pollenje a bibeszálakra kerül a virág megtermékenyül, innentől a virágok fejlődése lelassul és a magok fejlesztése lesz a fő tevékenység, a növény erre fordítja minden energiáját, hiszen életciklusának vége közeleg. A magképzésről további infók a nemesítés cikkeben.
Sinsemilla
Olasz szó, "mag nélküli"-t jelent ("sin"=nélkül; "semilla"=mag) és a megtermékenyítetlen termős kender virágzatra utal. Ebből lesz a legpotensebb -azaz legnagyobb hatóanyag tartalmú-, magmentes, "szuperior" fű, ez a legalkalmasabb arra hogy elszívják. A megtermékenyült, felmagosodott kender kisebb potenciával, kevesebb szívható virágzattal, szívás közben pattogó, robbanó magokkal van felszerelve, míg az a kender ami nem találkozott pollennel megnyúlt-túlfejlett bibéket és duzzadó gyantamirigyekkel tűzdelt fedő és kísérőleveleket hordoz.
Ha nincs a közelben hímkender, mert pl a termesztő még időben kiirtotta őket, és a közelben nincs, vagy már elérett a vadkender, és hermafrodita növény sincs akkor szinszemilla lesz az eredmény. A bibék egyébként csak 1-2 hétig képesek a megtermékenyülésre,a pollen ettől rövidebb ideig([kt]).
Hermafrodita
Általában valamilyen sokk hatására egy termős kenderből könnyen porzós is válhat, még ha csak részben is, tehát gyakorlatilag a lány növény hoz pár porzós virágot is. Az egyik legsúlyosabb sokkhatás ami egy növényt érhet az a megvilágított időszakok hosszában (fotoperiódusban) bekövetkezett hirtelen változás. Például ha egy növény 12/12 órás ciklusok alatt van egy ideig, ennek megfelelően már elkezdett virágozni is, majd hirtelen megint kikerül 18/6-ba ez sokkolni fogja, a virágzási életszakaszából megint vissza kell állnia vegetatív szakaszba, pedig ez természetes körülmények között sosem fordulhatna elő.
Egy növény normális esetben tavasszal kikel, a nappalok hossza egy ideig nyúlik, majd elkezd csökkenni amitől a növény virágzásnak indul, beérik és elpusztul. A természetben sosem éri meg hogy a nappali szakaszok újra megnyúljanak, ráadásul itt hirtelen változásokról van szó. A nappalok hossza egyébként nagy hatással van a növények hormonháztartására az életfolyamataik nagy része a megvilágított időszakok hosszától függ.
De bármi más sokkoló hatás, huzamosabb ideig tartó rossz körülmények, pl túlöntözés, túltápozás, túl meleg hőmérséklet, de vegyszeres/hormon kezelés is vezethet hermisedéshez. A hermafroditákon elszórva fejlődő porzós virágok, pollen tokok elkerülhetik a termesztő figyelmét, beporozhatják a környező növényeket és azt is amin eredetileg nőttek, megfosztva ezzel a termesztőt a drága szinszemillától. Egy ilyen megtermékenyítésből származó magokból fejlődött növények főleg lányok lesznek, mivel egy hermafrodita növény önmegtermékenyítéssel, vagy női habitusú egylakit keresztezve kétlaki nővel, főleg nő egyedeket ad az F1 generációban(?), de az ezt követő generációkban egyre több hím hasad ki.
 |  |  |
 |  |  |
 |  |
Források
| Ennyit ér: |
